A Magyar Műhely Galéria szeretettel meghívja
Pál Csaba KIÜRÍTETTEK című kiállításának megnyitójára,
2009. május 13-ám, szerdán 18 órára.
Megnyitja: Kozák Csaba művészeti író
Kiürítettek
Vonzásod definíciója
Egy végkép betört állat hátán
Egy végkép betört állat lovagol
/Pilinszky János/
Hogyan roncsolják a külső körülmények belső világunkat? Mikor adjuk föl, mikor vesztjük el függetlenségünket, szabadságunkat?
Mikor válik valaki ön maga árnyékává? Saját magunkban felismerhetjük –e ezt az érzést? Milyen megoldást, találhatunk ezeknek a problémáknak a leküzdésére?
Az általánosnak tűnő kérdéseknek bemutatása ill. illusztrálása maga a kiállítás, mely belső figyelemre, válaszadásra, kényszerít.
Pál Csaba új munkáiról
Rövid leszek, mert Önöket a látvány kell, hogy megérintse és nem a verbalitás, fecsegés. Pál Csaba nem koncept művész, hanem egy olyan alkotó, akinek mindig van koncepciója. Korábbi munkáira a logikai, szemantikai megközelítés volt a jellemző, művei, installációs rendszerei makettekre, technikai kísérletek modelljeire emlékeztettek. Anyaghasználata kimeríthetetlen, bármit képes átírni, eredeti szövegkörnyezetéből kiragadni és a művészet fogalomkörébe emelni. Tudatos alkotó, aki egy-egy témakört kíván kielemezni, megjeleníteni. Installáción túl egyaránt készít grafikákat és festményeket, van, hogy ezeket párhuzamosan, egymást éltetve-erősítve mutatja be. Korábban már megnyithattam egy kiállítását, írhattam róla, most mégis meglepett a Kiürítettek tárlat összefogottsága. Bizonyos vagyok abban, hogy mindig a soron következő kiállítási tér méreteiben, adottságaiban gondolkodik, ahhoz idomítja leendő anyagát. A jelen kiállítás is tömény, ritmikára, többször szimmetriára épülő, miközben úgy képes belakni a kettős osztású termet, hogy egyaránt gondolkodik síkban és térben. A falra applikál, a térbe nyit, sőt a padlót sem hagyja parlagon. Most is visszaköszön redukált színhasználata, hiszen a feketén, fehéren, szürkén és ezek átmenetein, árnyalatian túl szinte csak a rózsaszín és a vörös villan elő. Nem ábrázol, hanem absztrahál, bár itt-ott feltűnik egy-egy emberalak, egy tölcsér, valami geometrikus elem, egy kubus, egy kocka vagy éppen a nyíl motívuma de ezek rejtőzködnek, nem hivalkodnak. Világító, plexivel borított dobozain síkfilmes, fekete grafikák jelennek meg, mindegyik centrálisan van elhelyezve, a mű középre zár, fókuszálja a tekintetet. A Kiürítettek sorozat darabjain amorf alakzatok, foltok, pacák, sávok tűnnek fel, roncsosodnak, szétszakadnak az organikusan burjánzó elemek, többször elfolynak, oldalirányba kilépnek. Minden gyors, de fegyelmezett kidolgozásról árulkodik. A síkkal és a térrel úgy játszik – akárcsak a többi munka esetében – hogy úgy applikálja a falra a műveit, úgy lépteti a harmadik dimenzióba azokat, hogy akár kisméretű reliefeknek, domborműveknek is tekinthetjük alkotásait. A megfeszített fekete-fehér testek többször körkörös kavargó mozgásba lendülnek, a sebes kivitelezést pöttyök kisérik, miközben egyszerivé, megismételhetetlené válik a gesztus. Másutt, a Sablonosított, plexire ragasztott expresszív grafikák esetében a külső fény által megismétlődik a felszín motívuma, önmaga árnyékát rajzolja ki a kalligráfiára emlékeztető elem. Egyszerre van jelen a leépülés, a dekonstrukció és az építkezés. A visszahajló nyilak az eredeti motívum magja felé mutatnak, kiemelik és újjáélesztik azt. A legnagyobb mű a földre állított Rétegzett elfojtás, melyet kisebb társaik kísérnek a falon. A harminc fokban megdöntött két, különböző méretű, három tucatnyi lap egyfajta kirakós játékká áll össze. Ez az a puzzle, amit csak a művész tud kirakni. A képek teljes felülete festett, többször pasztózus. Más-más szilánkok, fragmentumok tűnnek fel, az egész mégis repetícióra törekvő, ritmikusan pulzáló, képi egyensúlyt tartó A rejtőzködő részletek, a kitakarás-átfedés, pikkelyezettség megismétlődik az egyik fali munkán, dinamizálja azt. Röviden ennyi a látvány, ám ezzel párban jár annak háttértörténete. Itt minden egy gondolat jegyében fogant, arra utaló. Tegnap még nem volt a falon Pilinszky Jánosnak a Vonzásod definíciója verséből vett két sor, ami kapocsként működik a poézis és a képzőművészet között, és talán nem árt idéznem: „Egy végképp betört állat hátán egy végképp betört állat lovagol”. Ez a hibátlan mondat ugyanúgy jellemzi korunkat, mint a költőét. Pál Csaba szembe mer nézni a valósággal, nem színezi azt. Minden nézőnek joga, hogy úgy értelmezzen bármely műtárgyat, ahogy akarja. Én lehet, hogy másképp dekódolom a dolgait, de ugyanúgy jogom, mint bárkinek. Sokszor az interpretáció eltér az alkotó eredeti szándékától – és most nem barokk angyalkákra gondolok –, de a jelen tárlat esetében egyértelművé válik, hogy itt és most nem az operettben vagyunk, hanem egyféle szembesítésen. Korunk prezentációját, illusztrációját úgy látjuk, hogy el kell gondolkodnunk a pesszimizmusba, depresszióba, kiüresedésbe, kiúttalanságba és értékvesztésbe hajló világunkon. Szembesülnünk kell azzal, hogy közeli és távoli környezetünk – a szó fizikai és spirituális értelmében – hogyan roncsolja a testet és a lelket. Elgondolkodtat minket, hogyan tudjuk mindezekez leküzdeni, hogy ne váljunk önmagunk árnyékává. Hogyan lehet a káoszból visszatérni a rendbe. Hogyan lehet még önnön életünkben reinkarnálódni. Pál Csaba nem old fel minket, nem ad választ kétségbeesett kérdéseinkre, de eljutott ahhoz a fázishoz, az első lépéshez, hogy szembe mert nézni a realitással. Az alkotó úgy esztétizál a művészet eszközeivel (mert ki merem mondani, hogy nekem ez az anyag igenis esztétikus), hogy a jelenről, napjaink valóságáról szóló átiratai arra kényszerítenek minket, hogy tovább gondoljuk a dolgokat. Annyi az egész, hogy Pál Csaba teszi a dolgát. És azt jól teszi.
Kozák Csaba
Fotók a kiállításról
Sablonosítottak:/25x50cm plexi, ragasztott grafika, fény/
Rétegzett elfojtás:/60x300x20cm, 30db festett kép, vegyes technika/
Kiürítettek:/50x50x15cm, fa, plexi, neon, síkfilm/
"Egy végkép betört állat..." /70x100x10cm, falap, vegyes technika/
"Egy végkép betört állat..." /50x50x10cm, falap, vegyes technika/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése