2015 Erlin Galéria, 2015. szeptember 16-29.


Pál Csaba kiállítása

Kozák Csaba

Erlin Galéria, 2015. szeptember 16-29.

A művész két korábbi kiállítását már megnyithattam, írhattam is róla, ezért nem okozott meglepetést tudatossága. Egy-egy egyéni tárlatára saját koncepcióval készül, az adott tematikát körbejárja. Ügyel a részletekre, anyagát – akárcsak idén készült műveit – mindig az adott kiállítótér méreteihez, adottságaihoz alakítja. Esetünkben az Erlin Galéria főfalára egy triptichont helyezett, ami egy hatos osztású művével felesel, míg kisebb diptichonját a fülkéhez hasonlatos belső térbe rakta. Anyaghasználata, technikája mindhárom esetben ugyanaz; a farostlemezre akrillal, vegyes technikával dolgozva absztrakt kollázsokat állít össze. Elmondta, hogy mostani tárlatára készülve – esetünkben a rész és egész filozófiai felvetését boncolgatva, vizualizálva – a művek létrehozása során a kíváncsiság és a játékosság motiválta. A rész és egész kapcsolatrendszeréről eszünkbe juthat a tudós Werner Heisenberg hasonló című önéletrajzi könyve is, amiben életművét és a fizika legnagyobbjait (Planckot, Bohrt, Einsteint, stb.) idézi fel. Ám megemlíthetjük a szocializáció, a gyermekek testi-lelki fejlődése során vizsgált rész és egész törvényét is. Mindannyian tudjuk, hogy az egész részekből áll, a részek nélkül pedig nincs egész. Együtt lélegeznek, szimbiózisban élnek. Például az emberi test nem működik a szív nélkül, a szív pedig a test nélkül nem funkcionál, vagy pedig csak átmeneti funkcióra van kényszerítve. Ha a natura parányi részeit, a hangyát, a naphalat, a vízisiklót pusztulásra ítéljük, kivesszük természetes közegükből, akkor környezetük egésze felborul, az ökoszisztéma már nem képes ugyanúgy működni. Az emberi faj egyértelműen pusztulásra van predesztinálva, ha magasabb rendűségünk hamis tudatában – nem szembesülve a ténnyel, hogy csak apró részei vagyunk a nagy egésznek – azt hisszük, hogy kényünk-kedvünk szerint alakíthatjuk a bolygónk életét. A példákat a végtelenségig sorolhatnánk.

A művész munkáit úgy komponálja, hogy egy-egy kockányi, közel négyzetes képet készít, ami önmagában egész, más képekkel kombinálva viszont csak a részét képezi a nagy egésznek. A részeket, a későbbi részleteket ide-oda mozgatva, tologatva próbálja elhelyezni azokat egésszé terebélyesedő rendszerében. Van, hogy sík felületeket csúsztat egymás mellé, van pedig, hogy a térmélységet rétegenként applikálva éri el, másutt viszont konkrétan a harmadik dimenzióba emel egy-egy részt. A kép a képben, a rész az egészben technika alkalmazása során figyel a lélek spontán rezdüléseire, a tudatalatti rejtett dimenzióiból kivetülő színek és formák laza kivitelezésére, ugyanakkor a nagy egység, az egész összeállításakor már tudatosan szerkeszt. Az ösztön spontaneitása és a vele párban járó következetes strukturáltság adja műveinek dinamikáját, feszültségét. Egy-egy részt úgy alakít ki, hogy amorf foltokkal, pacákkal, egyenes és ívelt vonalakkal dolgozik, festék-morzsákat hint, szemcséz,   pöttyöz, csepegtet, csurgat, dekódolhatatlan fragmentumokat helyez el a képtérben, miközben absztrakt mezőiben megjelenik pár közel szabályos négyzet, téglalap. Itt-ott feltűnik egy-egy csonkolt, torzószerű forma, de a prezentáció során konkrétan ábrázoló, figuratív részletek nincsenek. Van, hogy a motívumok a részletek peremvidékén megtorpannak, másutt két elemen átúsznak, összekapcsolják azokat, ezzel is mintegy jelezve a részletek egésszé való növekedését. A más-más méretű és hangsúlyú szeletekből összeálló, aprólékosan lüktető, a szemet munkára késztető formarendje hihetetlenül gazdag. Színvilága pazar: van itt világoskék, okker, piros, lila, bordó, barna a fehérek, vörösek, feketék társaságában. A színeket és formákat úgy osztja szét és úgy kombinálja, hogy a részek egymásnak feszülő egésszé álljanak össze az ütköztetés, kontrapunkt által, vagy éppen harmonikusan illeszkedjenek. A beugróba helyezett diptichon – alkalmazkodva a fülke méretéhez – jóval kisebb, mint korábbi társa. Itt már csak három szín, az orosz konstruktivisták alkalmazta trió, a vörös, fekete, fehér dominál. A jelenség ugyanaz, de gyakoribbak a geometrikusan tördelt, derékszögbe kényszerített, ritmizált lépcsőzetre emlékeztető részletek. Az ütemezés, a takarás/fedés/rétegezés által a festmény kilép az alap síkjából, expresszivitása fokozódik. A vertikális csíkokból összerakott, hatos osztású harmadik művön az alkotó a korábbról ismert részleteket váltogatja, ám ennek második és ötödik tábláin szimmetrikusan elhelyezve feltűnik egy-egy ablak. A nyílások, az ablakok immáron ténylegesen a térbe vannak léptetve, ezzel is hangsúlyozva, hogy a mikro- és makro világ nem csak a síkban létezik, hanem a 3D-ben is.
Érdekes a geometrikusan csíkozott, a tengely felé helyezett mértani alakzatok és a kaotikus forma- és színvilág ellenpontozása. Az ablakok nyílása mögötti monitorok képernyőin egy végtelenített filmen több, mint két tucatnyi részlet váltogatja egymást a háttér nagyobb méretű színekben bő gesztusainak ölelésében. Funkciójuk hármas: egyrészt a részletek a szemközti fal szegmenseiből vannak kiemelve, mintegy tükrözve a főfalon lévő munka motívumait, így vizuális idézetnek is tekinthetjük ezt a visszacsatolást, másrészt a képernyőn feltűnő részletek újabb és újabb értelmezést adják ennek a műnek, harmadjára viszont ez a kivételes interpretáció szinte végteleníti a rész és egész gondolatkörét. Pál Csaba eddigi életműve azt bizonyítja, hogy egy következetesen építkező művésszel van dolgunk. Egy olyan művésszel, aki úgy alakította ki több, mint húsz évnyi pályafutásának egész oeuvre-ét, hogy közben mindig ügyelt a részekre, részletekre.
Rész és egész I./részlet/, 2015, vegyes technika, falapon, 140×100 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész I./részlet/, 2015, vegyes technika, falapon, 140×100 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész I./részlet/, 2015, vegyes technika, falapon, 140×100 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész I., 2015, vegyes technika, falapon, 140×300 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész II., 2015, vegyes technika, falapon, 70x100x5 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész III./részlet/, 2015, vegyes technika, falapon, digitális képkeret, 120x200x10 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész III./részlet/, 2015, vegyes technika, falapon, digitális képkeret, 120x200x10 cm (fotó: Pál András)

Rész és egész III., 2015, vegyes technika, falapon, digitális képkeret, 120x200x10 cm (fotó: Pál András)














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése