Isolation03 70x140cm /cprint
Isolation02 70x140cm /cprint
Isolation01 70x140cm /cprint
Isolate 70x100cm cprint 2008
szombat
Pál Csaba, Krakow Triennial 2009
Krakow Triennial 2009
Isolation03 70x140cm /cprint
Isolation02 70x140cm /cprint
Isolation01 70x140cm /cprint
Isolate 70x100cm cprint 2008
Isolation03 70x140cm /cprint
Isolation02 70x140cm /cprint
Isolation01 70x140cm /cprint
Isolate 70x100cm cprint 2008
Pál Csaba, Magyar Műhely Galéria, Egyéni kiállítás
A Magyar Műhely Galéria szeretettel meghívja
Pál Csaba KIÜRÍTETTEK című kiállításának megnyitójára,
2009. május 13-ám, szerdán 18 órára.
Megnyitja: Kozák Csaba művészeti író
Kiürítettek
Vonzásod definíciója
Egy végkép betört állat hátán
Egy végkép betört állat lovagol
/Pilinszky János/
Hogyan roncsolják a külső körülmények belső világunkat? Mikor adjuk föl, mikor vesztjük el függetlenségünket, szabadságunkat?
Mikor válik valaki ön maga árnyékává? Saját magunkban felismerhetjük –e ezt az érzést? Milyen megoldást, találhatunk ezeknek a problémáknak a leküzdésére?
Az általánosnak tűnő kérdéseknek bemutatása ill. illusztrálása maga a kiállítás, mely belső figyelemre, válaszadásra, kényszerít.
Pál Csaba új munkáiról
Rövid leszek, mert Önöket a látvány kell, hogy megérintse és nem a verbalitás, fecsegés. Pál Csaba nem koncept művész, hanem egy olyan alkotó, akinek mindig van koncepciója. Korábbi munkáira a logikai, szemantikai megközelítés volt a jellemző, művei, installációs rendszerei makettekre, technikai kísérletek modelljeire emlékeztettek. Anyaghasználata kimeríthetetlen, bármit képes átírni, eredeti szövegkörnyezetéből kiragadni és a művészet fogalomkörébe emelni. Tudatos alkotó, aki egy-egy témakört kíván kielemezni, megjeleníteni. Installáción túl egyaránt készít grafikákat és festményeket, van, hogy ezeket párhuzamosan, egymást éltetve-erősítve mutatja be. Korábban már megnyithattam egy kiállítását, írhattam róla, most mégis meglepett a Kiürítettek tárlat összefogottsága. Bizonyos vagyok abban, hogy mindig a soron következő kiállítási tér méreteiben, adottságaiban gondolkodik, ahhoz idomítja leendő anyagát. A jelen kiállítás is tömény, ritmikára, többször szimmetriára épülő, miközben úgy képes belakni a kettős osztású termet, hogy egyaránt gondolkodik síkban és térben. A falra applikál, a térbe nyit, sőt a padlót sem hagyja parlagon. Most is visszaköszön redukált színhasználata, hiszen a feketén, fehéren, szürkén és ezek átmenetein, árnyalatian túl szinte csak a rózsaszín és a vörös villan elő. Nem ábrázol, hanem absztrahál, bár itt-ott feltűnik egy-egy emberalak, egy tölcsér, valami geometrikus elem, egy kubus, egy kocka vagy éppen a nyíl motívuma de ezek rejtőzködnek, nem hivalkodnak. Világító, plexivel borított dobozain síkfilmes, fekete grafikák jelennek meg, mindegyik centrálisan van elhelyezve, a mű középre zár, fókuszálja a tekintetet. A Kiürítettek sorozat darabjain amorf alakzatok, foltok, pacák, sávok tűnnek fel, roncsosodnak, szétszakadnak az organikusan burjánzó elemek, többször elfolynak, oldalirányba kilépnek. Minden gyors, de fegyelmezett kidolgozásról árulkodik. A síkkal és a térrel úgy játszik – akárcsak a többi munka esetében – hogy úgy applikálja a falra a műveit, úgy lépteti a harmadik dimenzióba azokat, hogy akár kisméretű reliefeknek, domborműveknek is tekinthetjük alkotásait. A megfeszített fekete-fehér testek többször körkörös kavargó mozgásba lendülnek, a sebes kivitelezést pöttyök kisérik, miközben egyszerivé, megismételhetetlené válik a gesztus. Másutt, a Sablonosított, plexire ragasztott expresszív grafikák esetében a külső fény által megismétlődik a felszín motívuma, önmaga árnyékát rajzolja ki a kalligráfiára emlékeztető elem. Egyszerre van jelen a leépülés, a dekonstrukció és az építkezés. A visszahajló nyilak az eredeti motívum magja felé mutatnak, kiemelik és újjáélesztik azt. A legnagyobb mű a földre állított Rétegzett elfojtás, melyet kisebb társaik kísérnek a falon. A harminc fokban megdöntött két, különböző méretű, három tucatnyi lap egyfajta kirakós játékká áll össze. Ez az a puzzle, amit csak a művész tud kirakni. A képek teljes felülete festett, többször pasztózus. Más-más szilánkok, fragmentumok tűnnek fel, az egész mégis repetícióra törekvő, ritmikusan pulzáló, képi egyensúlyt tartó A rejtőzködő részletek, a kitakarás-átfedés, pikkelyezettség megismétlődik az egyik fali munkán, dinamizálja azt. Röviden ennyi a látvány, ám ezzel párban jár annak háttértörténete. Itt minden egy gondolat jegyében fogant, arra utaló. Tegnap még nem volt a falon Pilinszky Jánosnak a Vonzásod definíciója verséből vett két sor, ami kapocsként működik a poézis és a képzőművészet között, és talán nem árt idéznem: „Egy végképp betört állat hátán egy végképp betört állat lovagol”. Ez a hibátlan mondat ugyanúgy jellemzi korunkat, mint a költőét. Pál Csaba szembe mer nézni a valósággal, nem színezi azt. Minden nézőnek joga, hogy úgy értelmezzen bármely műtárgyat, ahogy akarja. Én lehet, hogy másképp dekódolom a dolgait, de ugyanúgy jogom, mint bárkinek. Sokszor az interpretáció eltér az alkotó eredeti szándékától – és most nem barokk angyalkákra gondolok –, de a jelen tárlat esetében egyértelművé válik, hogy itt és most nem az operettben vagyunk, hanem egyféle szembesítésen. Korunk prezentációját, illusztrációját úgy látjuk, hogy el kell gondolkodnunk a pesszimizmusba, depresszióba, kiüresedésbe, kiúttalanságba és értékvesztésbe hajló világunkon. Szembesülnünk kell azzal, hogy közeli és távoli környezetünk – a szó fizikai és spirituális értelmében – hogyan roncsolja a testet és a lelket. Elgondolkodtat minket, hogyan tudjuk mindezekez leküzdeni, hogy ne váljunk önmagunk árnyékává. Hogyan lehet a káoszból visszatérni a rendbe. Hogyan lehet még önnön életünkben reinkarnálódni. Pál Csaba nem old fel minket, nem ad választ kétségbeesett kérdéseinkre, de eljutott ahhoz a fázishoz, az első lépéshez, hogy szembe mert nézni a realitással. Az alkotó úgy esztétizál a művészet eszközeivel (mert ki merem mondani, hogy nekem ez az anyag igenis esztétikus), hogy a jelenről, napjaink valóságáról szóló átiratai arra kényszerítenek minket, hogy tovább gondoljuk a dolgokat. Annyi az egész, hogy Pál Csaba teszi a dolgát. És azt jól teszi.
Kozák Csaba
Fotók a kiállításról
Sablonosítottak:/25x50cm plexi, ragasztott grafika, fény/
Rétegzett elfojtás:/60x300x20cm, 30db festett kép, vegyes technika/
Kiürítettek:/50x50x15cm, fa, plexi, neon, síkfilm/
"Egy végkép betört állat..." /70x100x10cm, falap, vegyes technika/
"Egy végkép betört állat..." /50x50x10cm, falap, vegyes technika/
Pál Csaba, Plein Art XI.Kortárs Művészetek Fesztiválja/ Egyéni kiállítás
Pál Csaba képzőművész
Édes csapdák
Megnyitja: P. Szabó Ernő művészettörténész
Zene: Vörös László(zongora), Vörös Niki (ének)
Helyszín: Ráday Könyvesház/Katakomba Galéria - Ráday u. 27.
Pál Csaba, Lessedra 2009 Mini print
Loop I, 2009, C – Print, 10,5 x 15 cm
Loop II, 2009, C – Print, 10,5 x 15 cm
Loop III, 2009, C – Print, 10,5 x 15 cm
http://www.lessedra.com/annual.php?page=accepted
Pál Csaba, A barlangfestő ember
Tehetünk-e többet alkotó emberként,mint hogy folytatói leszünk az első barlangfestő ember művének,és tovább húzzuk az általa vésett, festett vonalat.
Az emberiség ősi hagyományát gazdagítja.
A barlangfestő ember - szabadtéri elektrográfiai kiállítás
Kaposváron a Festők Városa Hangulatfesztivál keretében. 2009. május 21-24.
Pál Csaba, LÉGYOTT – B. Artók + B. Écs randevúja/
pár-beszéd /e-mail project/
B. Artók és B. Écs, a világ két vezető hatalmának ura azon tanakodik, ímélben hogyan, mivel invitálja válságtanácskozásra a másikat.
Bartók+Bécs Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, 2009. június 19.
http://www.spanyolnatha.hu/sajtoszoba/kozelet/legyott-2009/128/
kedd
Pál Csaba, A rendszerváltás 20 éve, Friss Galéria
Bebábozódás 60x20cm/db/vegyes technika, vászon falapon
Csoportos kiállítás mely 2009.március 26.tól - május 1.ig látogatható
a Friss Galériában,
Bp, V.kerület Képíró utca 8.
Berlinben, a Collegium Hungaricum Moholy-Nagy
termében, amely június 28-ig látogatható.
Diszelben / Balaton Felvidéken/ az Első Magyar Látványtárban, amely augusztus végéig látogatható a gyönyörű, régi malomépületben.
Cím: 8297 Tapolca-Diszel, Templom tér.
http://www.frissgaleria.hu/index.php?page=galeria&gid=rendszervaltas_kepek&lang=hu
vasárnap
pál csaba, meghívó
Erlin Klub Galéria 2009.02.11-03.17
Megnyitó szöveg
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm Önöket Pál Csaba képzőművész kiállításának megnyitóján. Mint láthatják, a művész sokféle médiumot használ gondolatai kifejezéséhez. Láthatunk festményeket, manipulált fotókat, light boxot, digitális képnézegetőn képeket és szavakat. A művész éppoly természetességgel nyúl az ecsethez vagy a ceruzához (hogy a többi felhasznált anyagról ne is beszéljünk), mint a klaviatúrához, az egérhez vagy a fényképezőgéphez. Ugyanilyen könnyedséggel egyensúlyoz a figurális és a nem figurális határán is. A képek figurálisak, ábrázolók, hiszen felismerhetők a természeti motívumok, a kiállítás főtémája: a bábok. Pontosabban rovarok bábállapotban. A bebábozódásról így szól a tudományos leírás:
„A rovarok legnagyobb csoportja, a fejlett szárnyas rovarok egyedfejlődésének utolsó előtti szakasza a báb. E rovarok teljes átalakulással (holometamorfózissal) fejlődnek, lárváik és az imágók testfelépítése, valamint életmódja rendszerint jelentősen különbözik (például hernyó-lepke). Ezt a jelentős különbséget az utolsó lárvastádium után kialakuló, inaktív fejlődési stádium, a bábállapot hidalja át. Bábállapotban a rovarok rendszerint nem mozognak, és nem táplálkoznak. Bábállapotban a test nagy részének sejtes szerveződése felbomlik, csak néhány pár sejthalmaz marad a testben, az ún. imaginális korongok. Ezek a test többi részének anyagait tápanyagként felhasználva osztódásnak indulnak, majd létrehozzák a kifejlett állat szerveit. Végül az imágó egy utolsó vedlés által kibújik a bábból.”
Az utolsó lépés, azaz a bábból való kibújás itt még nem látható. Most még a bebábozódást, a bábállapotot láthatjuk a képeken. A természetben a bebábozódás a fejlődés egyik szakasza, a folyamat egyik állomása. A művészetben, az irodalomban, a mesékben általában pozitív folyamatként beszélünk róla. Ezáltal lesz a csúnya hernyóból szépséges lepke, mely már nemcsak csúszni-mászni tud, hanem repülni, szabadon szárnyalni, repkedni egyik virágról a másikra a szép napsütötte mezőn. Szoktuk a kamaszkor allegóriájaként is értelmezni, amikor a kedves kisgyerek elviselhetetlen tinédzserré alakul, majd korszak átvészelése után, szép, értelmes, felelősségérzettel rendelkező fiatal felnőtt lesz belőle.
Ez az ideális kép egyelőre a távoli jövőben létezik csak. Itt a kiállításon nem találkozhatunk vele. Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy az itt látható bebábozódás nem a szerves fejlődés egyik állomása. Inkább valami önkéntes belső emigrációra utalnak a művek. A light boxon látható emberi alak, akinek az arca le van takarva, és egy lufi kapcsolódik a fejéhez, mint valami oxigénpalack, valami alámerülést, hibernálódást juttat eszünkbe. Erre utal a ravatalszerű installálás, a képnézegetőn olvasható szavak. A festményeken a látható bábok mellett legalább olyan fontosak az absztrakt expresszionizmus és az informel legnemesebb hagyományait követő kifejező eszközök, részletek. A finom, lírai felületek és a drámai fekete gesztusok gazdag érzelmi palettát vonultatnak fel, belső konfliktusokról, fájdalmakról, ugyanakkor örömökről mindenféle máz nélkül, kendőzetlen, mondhatni kíméletlen őszinteséggel tudósítják a nézőt. A rovarok bábjainak pedig - jelenlegi tudásunk szerint – nincsenek emócióik. A megjelenített érzelmek nem az élettől való elfordulást, hanem éppen az életért, a jóért, a szépért való aggódást fejezik ki. Arra hívják fel a figyelmet, hogy sokszor rossz helyen keressük a szépséget és az örömöt. Az általános értékrend nagyon rossz irányba változott.
Ha kilépünk az utcára, ha kinyitjuk az újságot vagy bekapcsoljuk a tévét, számítógépet annyi, de annyi szörnyűség, rossz hír áramlik felénk, hogy sokszor magunknak is eszünkbe jut, jobb volna egy kicsit bebábozódni, valami téli álmot aludni, és megvárni amíg ez a sok rémség elmúlik. A sok mocsokban pedig óhatatlanul magunk is piszkosak leszünk. A bábállapotban átalakulhatunk, hogy aztán tisztán újjászülethessünk.
„Vállalni kell a rengeteg lemondást, mert a lemondás az ünnep feltétele, a bábállapot bénultságát, mert ez a szárnyak feltétele." – írja Saint-Exupéry. Mindannyian reméljük, hogy az utolsó vedlés után kibontakozó szárnyak egy jobb, erkölcsileg tisztább világban tudnak majd repülni.
Bálványos Anna /művészettörténész/
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)